A gyermekkori szorongás sokszor nem úgy néz ki, ahogy elsőre elképzelnénk. Nem mindig sírás, nem mindig látványos félelem, és nem mindig az a gyerek szorong, aki csendben ül a sarokban.
Van, hogy a szorongás dühkitörésként jelenik meg. Máskor hasfájásként, alvászavarként, állandó kapaszkodásként, visszahúzódásként vagy éppen makacsságként. Ezért sok szülő először azt gondolja: „rosszalkodik”, „túlérzékeny”, „hisztizik”, „csak figyelmet akar”.
Pedig előfordulhat, hogy a gyermek nem ellenkezni akar, hanem egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, ami belül történik benne.
Mi is valójában a gyermekkori szorongás?
A szorongás egy belső feszültségi állapot. Olyan érzés, amikor a gyermek veszélyt érzékel, akkor is, ha kívülről nézve nincs valódi veszélyhelyzet.
Egy kisgyerek ezt még nem tudja így megfogalmazni:
„Anya, most szorongok, mert túl sok inger ért, bizonytalan vagyok, és nem érzem magam biztonságban.”
Ehelyett lehet, hogy azt mondja:
„Fáj a hasam.”
„Nem akarok oviba menni.”
„Ne menj el!”
„Nem tudok aludni.”
„Nem akarom!”
„Utálom az egészet!”
A gyermek idegrendszere még fejlődésben van. Sokszor nem tudja különválasztani a testi érzéseket, az érzelmeket és a gondolatokat. Amit mi felnőttként talán már szorongásként azonosítanánk, azt ő csak feszültségként, félelemként vagy testi rossz érzésként éli meg.
A problémák sosem fogynak el, a lelkierőnk igen!
Hogyan segít a Manna csepp?
Kérje az ingyenes tájékoztatónkat!
Töltse ki a következő űrlapot és máris küldjük a legfontosabb információkat!
Milyen jelei lehetnek a szorongásnak gyermekkorban?
A gyermekkori szorongás nagyon sokféleképpen megjelenhet. Nem minden gyermeknél ugyanazok a jelek láthatók, és fontos, hogy egy-egy tünet önmagában még nem jelent problémát. Akkor érdemes jobban figyelni, ha ezek visszatérően, erősen vagy hosszabb ideig jelen vannak.
Lehetséges jelek lehetnek például:
- gyakori hasfájás vagy fejfájás egyértelmű testi ok nélkül,
- alvási nehézségek, rémálmok, gyakori ébredés,
- túlzott ragaszkodás a szülőhöz,
- nehéz elválás bölcsődénél, óvodánál, iskolánál,
- dühkitörések, sírás, ellenkezés,
- visszahúzódás, csendesség,
- új helyzetektől való erős félelem,
- teljesítményhelyzetek kerülése,
- túlzott megfelelési vágy,
- rágódás, ismételgetett kérdések,
- „mi lesz, ha…” típusú félelmek,
- evési vagy emésztési problémák,
- körömrágás, hajcsavargatás, nyugtalan mozgás.
Sokszor a szorongó gyermek nem „rossz”, nem „nehéz természetű”, és nem „túl drámás”. Inkább arról lehet szó, hogy az idegrendszere túlterhelődött, és a viselkedése ennek a belső állapotnak a következménye.
Miért szoronghat egy gyermek?
A gyermekkori szorongás mögött többféle ok is állhat. Lehet temperamentumbeli érzékenység, családi feszültség, túl sok elvárás, változás, bizonytalanság, iskolai vagy óvodai nehézség, testvér születése, költözés, veszteségélmény, konfliktus vagy akár olyan történés is, amit a felnőttek nem tartanak nagynak, de a gyermek számára mégis megterhelő.
A gyerekek nagyon érzékenyen veszik át a környezet érzelmi állapotát. Sokszor akkor is érzik a feszültséget, ha senki nem mondja ki hangosan, hogy baj van.
Egy gyermek nem mindig érti, mi történik körülötte, de érzi a hangulatot. Érzi, ha anya feszült. Érzi, ha apa ideges. Érzi, ha otthon sok a csend, a vita, a kapkodás vagy a bizonytalanság.
Ilyenkor a szorongás nem feltétlenül egyetlen konkrét eseményhez kötődik. Inkább egy tartós belső készenléti állapot alakulhat ki: a gyermek teste és idegrendszere azt tanulja meg, hogy mindig figyelni kell, mindig alkalmazkodni kell, mindig résen kell lenni.
Amikor a szorongás testi tünetekben jelenik meg
Gyermekkorban különösen gyakori, hogy a lelki feszültség testi panaszokon keresztül jelenik meg. A hasfájás, hányinger, fejfájás, torokszorítás, étvágytalanság vagy alvásprobléma mögött sokszor nem csak testi ok állhat.
Ez nem azt jelenti, hogy a tünet „kitalált”. Nagyon is valóságos.
A gyermek tényleg érezheti a hasfájást. Tényleg rosszul lehet. Tényleg nem tud aludni. Csak éppen a háttérben nem feltétlenül kizárólag fizikai probléma húzódik, hanem érzelmi túlterheltség is szerepet játszhat.
Fontos: visszatérő vagy erős testi panaszoknál mindig érdemes orvosi kivizsgálással kezdeni. Ha viszont nincs egyértelmű testi magyarázat, akkor érdemes óvatosan ránézni arra is, milyen lelki vagy környezeti terhelések érhetik a gyermeket.
A „hiszti” mögött sokszor segítségkérés van
Egy szorongó gyermek nem mindig tud szépen, nyugodtan segítséget kérni. Nem biztos, hogy azt mondja:
„Kérlek, nyugtass meg, mert most félek.”
Lehet, hogy helyette kiabál. Tiltakozik. Ragaszkodik. Bezárkózik. Dühös lesz. Mindenre nemet mond.
Ez azért történhet, mert a szorongás beszűkíti a gyermeki gondolkodást. Ilyenkor a gyermek nem feltétlenül képes racionálisan együttműködni. A belső feszültség erősebb, mint az akarata.
A szülő számára ez nagyon kimerítő tud lenni, főleg ha naponta ismétlődik. Mégis sokat segíthet, ha nem csak a viselkedést nézzük, hanem megkérdezzük magunktól:
Mit akarhat ezzel jelezni?
Mitől félhet?
Mi lehet neki túl sok?
Miben van most szüksége biztonságra?
Ez nem azt jelenti, hogy mindent rá kell hagyni. A határok fontosak. De a határ akkor működik igazán jól, ha közben a gyermek érzi, hogy nincs egyedül az érzéseivel.
Mit tehet a szülő, ha a gyermek szorong?
Az első és legfontosabb: ne bagatellizáljuk el.
Az olyan mondatok, mint a „nincs mitől félned”, „ne hisztizz”, „más gyerek is kibírja”, „katonadolog”, sokszor nem megnyugtatják a gyermeket, hanem még inkább magára hagyják az érzéseivel.
Ami segíthet:
Nevezd meg az érzést.
„Látom, hogy most nagyon megijedtél.”
„Úgy tűnik, nehéz neked ez a helyzet.”
„Lehet, hogy most sok lett ez neked.”
Adj biztonságot.
„Itt vagyok.”
„Nem baj, ha félsz.”
„Megoldjuk együtt.”
Tarts kiszámítható kereteket.
A szorongó gyermekeknek sokat segít a rutin, az előre látható napirend és az, ha tudják, mire számíthatnak.
Ne szégyenítsd meg.
A szorongás nem gyengeség. Ha a gyermek azt érzi, hogy „baj van vele”, az tovább növelheti a belső feszültséget.
Figyeld a saját állapotodat is.
A gyermek idegrendszere erősen kapcsolódik a szülőéhez. Ha a szülő állandóan feszült, kimerült, szorongó vagy túlhajszolt, azt a gyermek is érzékelheti.
Örökölt minták és gyermekkori szorongás
A gyermek nem üres lapként érkezik a családba. Egy családi rendszer része lesz, ahol sok kimondott és kimondatlan érzés, félelem, minta és feszültség jelen lehet.
Előfordulhat, hogy a gyermek olyan szorongásokat is hordoz, amelyek nem teljesen az ő saját élményeiből fakadnak. Lehetnek a családban visszatérő félelmek, túlélési minták, veszteségek, traumák vagy elakadások, amelyek generációkon keresztül hatnak a családi légkörre.
Ez nem hibáztatás. Nem arról szól, hogy a szülő „rontott el valamit”. Inkább arról, hogy a gyermek érzékenyen reagálhat arra az érzelmi térre, amelyben növekszik.
Ha egy családban sok a kimondatlan félelem, a folyamatos aggódás, a teljesítménykényszer vagy a bizonytalanság, akkor a gyermek idegrendszere könnyebben tanulhatja meg azt, hogy a világ nem biztonságos hely.
Ezért a gyermekkori szorongás támogatásánál sokszor nemcsak a gyermekkel érdemes foglalkozni, hanem az egész családi érzelmi háttérrel is.
A gyermek szorongása nem ellenség, hanem üzenet
Bármilyen nehéz is szülőként látni, ha a gyermek fél, szorong vagy küzd, fontos tudni: a szorongás nem ellenség. Inkább jelzés.
Jelzés arról, hogy valami túl sok.
Valami bizonytalan.
Valami feldolgozatlan.
Valamihez még nincs elég belső biztonság.
A cél nem az, hogy a gyermeket „leszoktassuk” az érzéseiről, hanem hogy segítsünk neki megtanulni: amit érez, az érthető, kezelhető, és nincs vele egyedül.
Egy gyermek számára már az is óriási megkönnyebbülés lehet, ha a szülő nem csak a viselkedését akarja megállítani, hanem megpróbálja megérteni a mögötte lévő érzést.
Természetes támogatás az érzelmi egyensúly felé
A gyermekkori szorongás kezelése mindig érzékeny téma. Fontos a biztonságos családi háttér, a türelem, a figyelem, szükség esetén pedig szakember bevonása is.
Ugyanakkor sok szülő keresi azokat a természetes, finom támogató lehetőségeket is, amelyek segíthetnek az érzelmi egyensúly megtartásában.
Már évszázadokkal ezelőtt, a népi orvoslásban is megfigyelték, hogy bizonyos virágok képesek támogatni az érzelmi állapotok harmonizálását. Ezek a természetes kivonatok nem a fizikai tüneteket nyomják el, hanem a lelki egyensúly finomabb rétegeit célozzák meg – ott, ahol a félelem, a bizonytalanság, a túlérzékenység vagy akár az örökölt érzelmi minták is jelen lehetnek.
A Manna csepp egy természetes étrend-kiegészítő, amely segíthet az érzelmi egyensúly támogatásában. Nem „nyugtatóként” hat, hanem finoman támogathatja a szervezetet azokban az életszakaszokban, amikor a gyermek vagy a család fokozottabb lelki terhelést él meg.
Gyermekkori szorongás esetén a legfontosabb mindig a megértés, a biztonság és a szeretetteljes jelenlét. A természetes támogatás pedig kiegészítő segítség lehet abban, hogy a gyermek könnyebben találjon vissza a belső nyugalomhoz.
Ez a különleges "lélekvitamin" napi egy percben segít, hogy idegösszeomlás nélkül vészeljük át az igazán nehéz napokat is, és elalvás előtt még tudjunk mosolyogni.
