Rohanó, modern társadalmunkban egyre kevesebb idő jut az érzelmekre. A legtöbb céget és embert az anyagias dolgok kötik le. Így könnyen háttérbe szorul az, ami igazán számít – az egyén és a lélek.
Nem csoda hát, ha időnként egy hihetetlenül komplex gépezet jelentkéktelen, könnyen cserélhető darabjának érezzük magunkat.
Holott ez távolról sincs így! Mindannyian számtalan módon jelentősek vagyunk csak azért, akik vagyunk.
De akkor miért olyan nehéz sokszor felvállalni a valódi érzelmeinket és miért vagyunk hajlamosak szégyellni a lelki sebeinket?
„Az életben azt bánod meg a legjobban, ha azzá válsz, amit mások elvárnak tőled ahelyett, hogy önmagad lennél.”
Shannon L. Alder
A mai társadalomban az egyik legfontosabb cél a folyamatos termelés.
Ezzel a céllal majdnemhogy ellentétes, ha valaki beismeri, hogy lelkileg nincs jó passzban és ezért szüksége van egy kis pihenésre. Ezért egyfajta társadalmi stigma alakult ki azokkal szemben, akik lelki okok miatt vennének ki egy pár nap szabadságot.
Így viszont hajlamosak vagyunk inkább elfojtani, elhallgattatni a problémáinkat, hogy ne szóljanak minket meg miattuk.
A másik ok amiért félünk kimutatni az érzelmeinket, hogy rengeteg embert ért már komoly érzelmi bántalom korábban, amikor megnyílt mások előtt.
Ezért félünk kimutatni a valódi érzelmeinket, a valódi énünket. Ez egyfajta önvédelmi reakció – azzal, hogy különböző maszkokat viselünk (otthon, a munkahelyünkön, a barátaink között) megóvjúk magunkat a fájdalomtól, de a pozitív érzelmeket is kizárjuk.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen maszk mögül kisebb eséllyel tudunk valódi emberi kapcsolatokat építeni, ugyanis kevesen fogják meglátni az igazi arcunkat.
Ha azt szeretnénk, hogy harmóniában élhessünk magunkkal, a következőket érdemes kipróbálnunk:
1) Fogadjuk el, hogy a lelki problémák nem szégyellnivaló dolgok!
Az érzelmek teljesen természetesek, a pozitívak és a negatívak egyaránt. Gondoljon csak bele – ha elesik és lehorzsolja a térdét, jó eséllyel nem szégyelli a fájdalmat. Akkor miért lenne ez másképp a lelki fájdalommal?
2) Vállaljuk fel (legalább magunknak) az érzelmeinket!
Érthető, ha nem vagyunk mindenkivel őszinték a lelki dolgainkal kapcsolatosan. Legtöbbször ez önvédelmi mechanizmus, viszont máskor szívesen megnyílnánk, de nincs lelkierőnk beszélni a problémáinkról. Jobb híján a „Hogy vagy?” kérdésre azt mondjuk, hogy „Köszönöm, jól.” még akkor is, ha belül fuldoklunk a negatív érzelmektől.
Viszont ha magunknak hazudunk az érzelmeinkről, azzal csak rontunk a helyzeten. Tartsuk észben, hogy nem szabad szégyellni őket és kezdjük el elismerni és felvállalni az érzelmeinket magunknak! Ez a fajta tudatosság rengeteget segíthet a lelki harmónia megteremtésében.
3) Tudatosítsuk magunkban a maszkjaink létezését és célját!
Mindenki hord maszkokat. A munkahelyi maszkunk pl. lehet egy kicsit határozottabb, precízebb, mint amilyenek valójában vagyunk. Ezek hasznosak tudnak lenni, de fontos tisztában lennünk ezeknek a maszkoknak a létezésével!
Ha egy ilyen maszk elviselhetetlenül kényelmetlenné válik, akkor lehet, hogy itt az ideje megszabadulni tőle!
