“Mikor jöttök? Húsvétra biztosan” hangzott el sok százezer ember szájából néhány hónapja. De aztán az élet felülírta az ígéreteket… A válasz bizonytalanná vált, éppúgy, ahogy a családlátogatás időpontja. A húsvét eljövetelével szeretteink hiánya pedig szívet tépő. De mi lenne, ha nem a hiány miatt keseregnénk? Ha hálásak lennénk azért, mert van, aki hazavár? Ha örülnénk annak, hogy végre megértettük, mekkora kincs a család?
Hiányzik, mert szeretjük
A kialakult helyzet életünk minden szegletére rányomja a bélyeget. Az idősek és veszélyeztetettek védelme érdekében mindenki igyekszik meghúzódni otthonában, és csak akkor elhagyni a lakást, ha feltétlen szükséges. De mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol a gyermek már kirepült a fészekből? Ahol a fiatalok más városban, esetleg más országban élnek?
Korábban a szülők izgatottan, és néha türelmetlenül várták gyermekeik hazatértét. A nagy nap előtt már megkezdődött a lázas készülődés, hogy a lakás csillogó-villogó, a vasárnapi ebéd pedig kifogástalan legyen. A gyermekek pedig boldogan indultak haza, hiszen a rohanó hétköznapok mellett mindig jól esett eltölteni néhány nyugodt órát a szülői ház biztonságában.
Ma már a szülők kétségek közt örlődnek. Vajon mikor jönnek? Egy hét? Kettő? Egy hónap? Vagy akár fél év? A gyermekek pedig szinte kettészakadnak. Egyrészt minden nap fáj a szülők hiánya. Másrészt viszont ott a mérhetetlen szeretet, hogy megvédjék idős csalágtagjaikat, ezért inkább fájó szívvel, de lemondanak a látogatásról.
Mikor érkezik el az a pillanat, hogy biztonsággal ölelhetjük meg édesanyánkat? Mikor lesz az a nap, amikor szeretettel közelíthetünk egymás felé, és a félelem nem fog láthatatlan falat képezni a családok közt? Mikor jutunk el odáig, hogy a válasz az lesz: “Anya, holnap találkozunk”?
Nehéz kérdések…
A húsvét rátesz egy lapáttal
A család hiányával különösen nehéz megbirkózni az ünnepek alatt. Ezekben a napokban felelevenednek a régi emlékképek. Eszünkbe jut, amikor gyermekként izgatottan keresgéltük a bokor tövében a húsvéti tojásokat. Amikor kiskamaszként néztük, ahogy nagymamánk lisztes kézzel gyúrja a húsvéti kalácsot. Milyen jó is volt, amikor felnőttként hazatérve ugyanolyan szeretetbe burkoltak minket, mint kicsiként…
Idén ez most másként lesz. Nem lesz közös családi ebéd. Nem lesz locsolás. Nem fogjuk látni, ahogy nagyszüleink kertjében feldíszítve áll a tojásfa. Helyette négy fal között próbáljuk lefoglani magunkat, hogy ne őrüljünk bele a bezártságba. Próbálunk úgy tenni, mintha normális életet élnénk. Mintha minden rendben lenne, mintha természetes lenne, hogy távol vagyunk a családunktól.
A húsvét most más lesz. De biztos, hogy ez akkora tragédia? Nem lehet, hogy a mostani helyzet az, ami hatására mindent átértékelünk? Előfordulhat, hogy ez a változás kellett ahhoz, hogy végre rájöjjünk, mi az, ami igazán fontos?
Ne a veszteséget nézzük. Ne azt tartsuk szem előtt, hogy miről maradunk le. Ne arra gondoljunk, hogy az élet kiszúrt velünk.
Gondoljunk arra, hogy mennyire jó lesz viszontlátni a szüleinket, nagyszüleinket. Milyen büszkék lehetünk magunkra, hogy kitartottunk, hogy képesek voltunk önzetlenek lenni. Hogy végre a szeretet irányította a tetteinket az egó helyett. Hogy talán végre megtanultuk, hogy milyen is az az igazi szeretet, mindenféle cicoma nélkül, csak úgy egyszerű őszinteségében.
Ünneplés egy kicsit máshogy
Nem csinálhatunk úgy, mintha minden rendben lenne. Nem dughatjuk homokba a fejünket. De tehetünk azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a helyzetből.
- Minden családnak megvannak a saját maga ünnepi szokásai. Mi az, ami először eszébe jut a húsvét kapcsán? Mi az, amelyik szokást a legkönnyebben át tudná ültetni a jelenlegi életébe? Idézze fel húsvét napján!
- Nyugodtan díszítse fel a lakást, hiszen végtére is, nem kell hagynunk, hogy az örömteli pillanatok elvesszenek!
- Szüleinek ebben a helyzetben kimondottan szüksége van arra, hogy halljanak Ön felől. Hívja fel őket, és beszélgessenek!
- Figyeljen saját magára! Ha most arra van szüksége, hogy kisírja magából a bánatot, engedjen szabad utat a könnyeknek! Ha inkább az esne jól, hogy hangosan kiengedje az indulatokat, akkor ne fékezze magát! Ha épp csendben szeretne elmélkedni, akkor tegye azt! Ne foglalkozzon azzal, hogy kellene éreznie magát, ne akarja magára erőltetni a boldogság hamis álarcát! Teljesen rendben van, ha nem érzi jól magát. Élje meg ezeket az érzelmeket!
Ne adja fel!
Szeretteink hiánya gyötrelmes. A telefonhívások ideig-óráig enyhíthetnek a fájdalmon, de hosszú távon nem nyújtanak megoldást. A személyes találkozás gyógyír lenne, de jelenleg nem kivitelezhető. Akkor hagyjuk magunkat belesüllyedni a reménytelenségbe?
Semmiképp! Ha nehéz is, de tartsunk ki!
A Mannacsepp támasz lehet akkor, amikor fejünk felett gyülekeznek a fekete felhők. Ez a természetes étrendkiegészítő segít, hogy a külső változások ellenére lelki harmóniánk változatlan legyen. Rendszeres szedésével könnyebben viselhetjük a mindennapokat, egyszerűbben birkózhatunk meg a negatív gondolatokkal, és pozitívabban állhatunk az előttünk álló időszakhoz.
Ne arra gondoljon, mi az, amin nem tud változtatni. Gondoljon arra, hogy mi az, amin igen!
RENDELJE MEG A MANNA CSEPPET MOST! (Kattintson a linkre!)
Ha szeretne többet megtudni a Manna cseppről, kattintson a linkre:
6 · körülbelül 2 napja
