Valamiért úgy tartjuk, hogy ha feladunk valamit, akkor gyengék vagyunk, és azt érezzük, hogy elfutunk a problémáink elől. Ez azonban kétélű: vannak élethelyzetek, amikor ez a hozzáállás visz minket előbbre, de bizonyos szituációkban akkor teszünk a legjobbat önmagunkkal, ha időben kiszállunk. Sőt, abbahagyni valamit, néha sokkal nagyobb erő, mint folytatni. Ahogy az alábbi esetben is történt:
A napokban egy olyan történet jutott el hozzám, ami rádöbbentett arra, feladni nem egyenlő a gyávasággal. Sőt, ennek ellenkezőjére világott rá: aki belátta, hogy nem a saját útját járja, most sokkal boldogabb és elégedettebb az életével, mint valaha. Egy egészen banális történet arról, hogy a jogosítvány hajszolásának befejezése mi mindenre képes megtanítani.
Valamiért a társadalom összekapcsolja a férfias viselkedést az autóvezetéssel. Ennek talán az lehet az oka, hogy már őseink is lóháton közlekedtek, a ló pedig a modern technológiák révén autóvá lényegült át. De az is sokat számít ennek a sztereotípiának az erősítésében, hogy a kisfiúk egyik első játéka egészen biztosan valami járműhöz köthető.
A közelmúltban egy rég nem látott férfi ismerőssel futottam össze, akivel megörülve a találkozásnak, élénk beszélgetésbe elegyedtünk. Nem hagyhattam ki, hogy ne dicsérjem meg a biciklijét, amivel közlekedett. Egy egészen drága darabról van szó, amit szemmel láthatóan nagy becsben tartott. Ahogy megdicsértem, szinte ömlött belőle a szó.
Nem adta fel, kitartóan próbálkozott, míg…
A közös ismerőseink körében régóta beszédtéma volt, hogy mikor teszi már végre le a jogosítványt. “Milyen dolog már, hogy 35 éves férfiként nem tud autót vezetni.” “Ciki!” Mondták neki, és a háta mögött is jópáran. Odáig ment a cukkolás, hogy beiratkozott egy autóvezetői tanfolyamra. Az elméleti teszten ugyan sikeresen végigkínlódta magát, de a gyakorlati órákon és a vizsgán is rendre elbukott. A sokadik plusz óra és a sokadik vizsga azonban egyre inkább arra ösztönözte, hogy még keményebb legyen magával és még nagyobb erőfeszítéssel végezze a célját.
Azonban ezek nem a saját céljai voltak, csak a megfelelés hajtotta, hiszen egyfolytában az járt a fejében, hogy “milyen dolog már, hogy 35 éves férfiként nem tud autót vezetni”. A pontot az i-re az tette fel, mikor az oktatója közbeavatkozásával volt csak képes elkerülni egy közlekedési balesetet.
Nem feladta, megszabadult a megfelelés kényszerétől
Mint mesélte, akkor döbbent rá, hogy ez nem az ő útja. Hogy csak másoknak akar megfelelni és a háta közepébe sem kívánja ezt az egészet. Már korábban is úgy gondolta, hogy számára teljesen felesleges a jogosítvány: belvárosi lakásban lakik, a belvárosban dolgozik. Vagyis a mindennapokhoz nem hogy nem szükséges számára autó, hanem csak plusz terhet jelent. Hol parkoljon a zsúfolt belvárosban? Minek költse a pénzét benzinre és idegeskedjen reggelente/délutánonként a dugóban, ha gyalog 10 perc alatt a munkahelyére ér? A szabadidős programokra pedig ott a tömegközlekedés, a taxi, vagy az egyre népszerűbb, közösségi autómegosztáson alapuló rendszerek.
Mikor rádöbbent arra, hogy nem feladás az, ha idő előtt abbahagyja, óriási terhet tett le a válláról. Megszabadult a megfelelés kényszerétől és a fojtogató nyomástól.
Mire tanított meg ez a történet?
Ez a történet arra világított rá, hogy akkor vagyunk igazán erősek, ha ismerve önmagunkat képesek vagyunk elengedni, abbahagyni. És a saját utunkat járni, nem foglalkozni mások véleményével. A fent említett ismerős lerázva ezt a terhet végre megvásárolta azt a biciklit, amire régóta vágyott és szabadidejében azzal rója a természetet. Ugyanis neki az okoz örömet, neki ez az élete.
Elengedjük vagy feladjuk?
Az elengedéshez hatalmas erő kell, ami sokunknak vagy nincsen, vagy nem elég érett mentálisan ahhoz, hogy képes legyen helyes döntéseket hozni. Honnan tudjuk, hogy elengedünk valamit helyesen, vagy gyáván feladjuk? Ennek eldöntéséhez meg kell érni, ami bizony hosszú folyamat. Az azonban biztos, hogy a mindennapokban, a környezetünk óriási nyomás alatt alatt tart minket. Az, hogy megfeleljünk a körülöttünk élők elvárásainak, rengeteg stresszel jár, ami folyamatosan rombolja a testi és lelki egészségünket. A mentális kondíciónk erősítéséhez kapható viszont egy kizárólag természetes anyagokból álló készítmény. Úgy dolgozták ki a formulát, hogy jótékony hatással legyen a mindennapi stressz leküzdésében, így közvetve ahhoz is segítséget tud nyújtani, hogy helyes döntéseket tudjunk hozni. Önnek is szüksége van lelki egészségre, higgadt fejre és helyes döntésekre?
RENDELJE MEG A MANNA CSEPPET MOST! (Kattintson a linkre!)
Ha szeretne többet megtudni a Manna cseppről, kattintson a linkre:
6 · körülbelül 6 hete
