Egy korábbi cikkünkben megnéztük, hogy miképp befolyásolják rajtunk kívül álló tényezők a boldogságérzetünket. Mutattunk pár módszert is, amivel ellensúlyozni tudjuk ezeket a negatív behatásokat.
De mi a helyzet akkor, ha mi magunk állunk a boldogságunk útjába? Ugyanis ahogy lehetőségünk van a tőlünk független tényezők ellenére boldogabbá válni, ugyanúgy képesek vagyunk megmérgezni is a saját boldogságunkat. Na persze ez legtöbbször nem tudatos döntés – hiszen ki ne akarna boldog lenni?
Mi az önsorsrontás és hogyan tehetünk ellene? Ezt a témát vizsgálja a mai blogbejegyzésünk.
„Miért teszem ezt magammal?”
Ismerős ez a kérdés? Ha nem is tette fel még hangosan magának, akkor is van rá esély, hogy ott motoszkál a fejében. A legtöbben valamilyen mértékben elszenvedői vagyunk a saját rossz szokásainknak, avagy az önsorsrontásnak. Külső tényezők és a genetikánk hozzájárulhatnak az önsorsrontó viselkedésünk kialakításához – de hogy elfogadjuk, vagy teszünk ellene, az már a mi döntésünk.
Volt egyszer egy Botond nevű kollégám. Zseniális fiatalember volt, de sajnos bent ragadt egy olyan pozícióban, amit nem bírt. Gyűlölt bejárni a munkahelyére, már vasárnap este görcsölt a gyomra. Egy idő után mindenkit megutált a munkahelyén. A sok negatív érzés miatt pedig már a szabadidejét sem tudta élvezni.
Amikor önsorsrontás áldozatává válunk, akkor az olyan, mintha saját magunkat gáncsolnánk ki egy futóverseny közepén. Nagyon szeretnénk megnyerni a versenyt, de valami miatt mégis újra és újra a földre küldjük magunkat – de mégis miért tesszük ezt magunkkal?
Tudta, hogy ez így nem jó neki, de mégsem tett semmit.
Botond persze tudta belül, hogy baj van, de még magának sem vallotta be tudatosan. Amikor rákérdeztem, kifogások tömkelegét hozta fel – most nem jó, mert a hitel, a gyerekek, az albérlet. Viszont miután egyesével átbeszéltük a problémáit, rájött, hogy mindegyikre van megoldás. Sikerült rávezetni, hogy az élethelyzet, amiben szenved, az ő döntéseinek a következménye és csak ő tudja jobbra fordítani a sorsát.
Ezután nemsokkal felmondott és máshol kezdett el dolgozni. Végre van elég ideje a családjára és a hobbijára, valamint lényegesen boldogabb és kiegyensúlyozottabb lett.
Mit tehetünk, ha nem akarunk saját magunk ellensége lenni?
A lentebb felsorolt élethelyzetekhez való ragaszkodás és gondolkodásmódok mind részei lehetnek az önsorsrontó viselkedésünknek:
Ragaszkodás a mérgező emberi kapcsolatokhoz
Legyen akár romantikus, baráti, vagy rokoni kapcsolat, sokan ragadnak bent olyan kapcsolatokban, amik megmérgezik őket. Félve lépnek a saját otthonukba, gyomorgörccsel mennek el baráti összejövetelekre. Ha azt vesszük észre magunkon, hogy már nem érezzük jól magunkat azokkal az emberekkel, akik mellett elvileg boldognak kellene lennünk, itt az ideje feltenni a kérdést: Mi romlott el?
Lehet, hogy mi magunk, vagy a másik fél megváltoztunk, vagy időközben olyan igényeink lettek, amikről a másik fél nem tud és így esélye sincs igazodni hozzájuk. Ilyen esetben érdemes tudatosítani magunkban a probléma okait, majd leülni az érintett személlyel egy komoly beszélgetésre. Ha ezek után úgy látjuk, hogy nem tudunk kompromisszumra jutni – itt az ideje búcsút mondani!
Rossz munkahely
Rengeteg embernek már vasárnap este a torkában dobog a szíve, hiszen jön a hétfő és a munka. Minden munkahelyen vannak olyan időszakok, amik megviselik az embert, de ha ez az érzés huzamosabb ideig van jelen, akkor lehet, hogy érdemes váltanunk. A legtöbb munkahelyen egyszerűen felmondhatunk – nem vagyunk röghöz kötve. Természetesen az ilyen lépések előtt érdemes gyakorlati terveket készítenünk, esetleg már úgy adni be a felmondásunkat, hogy van ajánlatunk egy másik cégtől.
A változástól való félelem
Természetes emberi dolog, hogy félünk a változástól. Bármilyen új élethelyzet tele van ismeretlen tényezőkkel. Viszont ha hagyjuk, hogy emiatt a félelem miatt egy biztosan rossz helyzetben maradjunk, azzal komolyan ártunk magunknak. Hogy csökkentsünk ezt a félelmet, érdemes mindent megtudnunk az új helyzetről, amibe belevágnánk – úgymond körbe kell néznünk az úttesten, mielőtt átkelnénk a zebrán.
Szélhámos szindróma
Régóta kutatják már a „szélhámos szindróma” okait. Aki ettől szenved, az úgy érzi, hogy nem a saját eredményei, vagy képességei miatt van ott, ahol. Alaptalanul retteg attól, hogy mi történik, ha „kitudódik”, hogy ő nem is az, akinek gondolják. Vannak, akik ennek hatására a kiégés szélére hajszolják magukat, hogy bizonyítsanak, míg mások képtelenek elhinni, hogy a dicséretek amiket kapnak, valósak.
Ha ezt tapasztaljuk magunkon, akkor érdemes tisztáznunk magunkban, hogy van-e bármi igazság ezekben az érzésekben. Ha pedig nincs, akkor itt az ideje tudatosan kedvesebben, türelmesebben bánnunk magunkkal és elismernünk a saját érdemeinket.
Kudarctól való félelem
Vannak akik inkább választják a biztos bukást, mint a siker bizonytalanságát. Ilyen lehet például, hogy valaki nem pályáz meg egy magasabb pozíciót a cégénél, mert hátha nem veszik fel rá. Természetesen nem szabad mindenbe ész nélkül belevetni magunkat, de ha úgy gondoljuk, hogy van reális esélyünk a sikerre, akkor nem szabad, hogy a kudarc lehetősége visszatartson minket.
Gyerekkori traumák
A gyerekkorunk egy életre nyomot hagy bennünk – legyen az pozitív, vagy negatív nyom. Ha valakinek gyerekkorában a szülei sokszor mondták azt, hogy „Na, ez is a Te hibád”, vagy hogy „Ha nem csinálod meg ezt, akkor apu nem fog szeretni!”, azt ezek a negatív behatások egy életre elkísérik. Sajnos utólag már ezeken nem tudunk változtatni, de tudatos gondolkodással csökkenthetjük a kárt.
Érdemes visszagondolnunk a gyerekkorunk traumáira, elemezni azokat és tudatosan megerősíteni magunkat abban, hogy nem vagyunk rosszak, és hogy méltók vagyunk a szeretetre és megbecsülésre.
Egy kis segítség a hosszú útra, ami a lelkünkben vár ránk
A belső változásokhoz idő, türelem és kitartás kell. Az első lépés ezen az úton, hogy felismerjük, ha önsorsrontás áldozatai vagyunk, és már ez is egy hatalmas lépés. De amennyiben felismeri ezeket és odafigyel a gondolataira, akkor képessé válhat elhagyni azokat a gondolatokat, amik megakadályozzák a boldogság és a siker elérésében.
Egy ilyen feladat próbára teszi a lelki állóképességét, ezért javaslom Önnek a Manna Cseppet. Ez a természetes étrendkiegészítő segít megerősíteni a lelki állóképességét és erőt ad a lelki blokkok feloldásához.
RENDELJE MEG A MANNA CSEPPET MOST! (Kattintson a linkre!)
Ha szeretne többet megtudni a Manna cseppről, kattintson a linkre:
8 · körülbelül 1 hete
